Miért lettem coach?

Húsz évet dolgoztam HR-esként, végigjártam a szakmai hierarchia lépcsőfokait. Az eredményeim, a munkámra kapott visszajelzések, sőt, még saját véleményem alapján is jó HR-es voltam.

A jó HR-es pontosan tudja, hogy a kitűzött eredmény eléréséhez, a teljesítményhez, a profithoz, a cég vagy a projekt sikeréhez jól teljesítő, motivált, jól képzett, elégedett, lojális munkatársakra van szükség.

A jó HR-es ezért képzést szervez, kompetenciát fejleszt, karriertervet készít, teljesítményértékelési rendszert dolgoz ki, oszt és szoroz (béreket és jutalmakat tervez) vezetőket tanít meg arra, hogy a dicséret szárnyakat ad a munkatársaknak.

A jó HR-es a szakterületét stratégiai szintre emeli, következetesen képviseli, cégen belül állandóan fejleszti, mert tudja, hogy mi minden áll vagy bukik azon, hogy hogyan dolgozik.

Így tettem én is.

2008 táján azt vettem észre, hogy átalakult bennem valami. Továbbra is vallottam a fentieket a jó HR-esről, viszont egyre kevésbé volt kedvem ennek a képnek pontról pontra megfelelni. Észrevettem, hogy sokkal több időt töltök személyes beszélgetésekkel, mint átfogó HR rendszerekkel.

Rájöttem, hogy bár tisztességgel végzem a dolgom, én már nem vagyok az általam definiált módon jó HR-es. Nem vagyok az, mert a prioritások átrendeződtek bennem.

Rájöttem, hogy engem az érdekel, hogy mi van a konfliktusok hátterében, hogyan érzékelik a kollégák a különböző helyzeteket, mit gondolnak, mit éreznek, hogyan viszonyulnak egymáshoz? Milyen egyéni problémáik vannak? Sokkal fontosabbakká váltak számomra a kollégákkal való elmélyült beszélgetések a személyes és szakmai nehézségeikről, mint a profit, a projekt sikere vagy a jövő évi budget bérek és bérjárulékok sora.

A célom az lett, hogy segítsek nekik megoldást találni.  

2008-ban elkezdtem coachingot tanulni a Kürt Akadémián olyan tanároktól, mint Mérő László, Baracskai Zoltán, Síklaki István, Velenczei Jolán. Mindannyian egyetemi tanárok, a pszichológia, a szociológia, az üzleti gondolkodás szakértői.

2010 óta szabadúszóként dolgozom, ma már a coaching mellett szupervízióval is foglalkozom, amit a Károli Református Egyetem Pszichológia Intézetében tanultam. Sok száz óra segítő beszélgetéssel és ötvennél is több elégedett ügyféllel a hátam mögött úgy gondolom, érdemes volt váltani.