A kiégés megelőzése: elméletben sokan tudják, gyakorlatban keveseknek megy (1. rész)

A kiégés nem jó móka! Ne várd meg, amíg odáig jutsz, próbáld meg inkább megelőzni!

A legtöbb kliensem végigjárta a kötelező és szabadon választható tréningek teljes arzenálját, talán többször is. Tudnak stratégiát alkotni, remekül kommunikálnak, személyre szabottan motiválják munkatársaikat. Álmukból felébresztve is tudják, hogyan lehet hatékonyan priorizálni, delegálni, visszajelezni. Aztán amikor arról van szó, hogy ne csak a munkahelyi feladatokban határozzák meg a prioritásokat, hanem a munka és magánélet egyensúlyának megteremtésében is, akkor maximum az elméletig jutnak: „Hát igen, fontos a töltődés…, meg az énidő…, meg hát a határaim kijelölése is fontos lenne…”

Arról már nem is beszélve, hogy azokat a határokat a mindennapokban meg is kellene tartani!

Ha úgy érzed, hogy a hosszan tartó és túlzott stressz ellenére lépést kell tartanod mindazzal, ami az életedben történik, könnyen kialakulhat nálad is a burnout.

Fizikailag és mentálisan kimerülsz, ami ahhoz vezethet, hogy reménytelennek, motiválatlannak és túlterheltnek érzed magad.

A kiégés egy ijesztő, haraggal és szorongással teli lefelé tartó spirálhoz vezethet, ha nem foglalkozunk vele!

Összegyűjtöttem néhány egyszerű módszert, ami segíthet abban, hogy ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is prioritásként tudd kezelni az önmagadra fordított figyelmet. Ebben a posztban megosztom veled az elsőt:

1. Legyen dedikált hely a naptáradban önmagad számára is!

Ne csak a meetingeknek, a prezentációknak,

Jelöld ki az önmagadra fordított időt is a naptáradban, és kezeld prioritásként.

Ha kételkedsz ennek a fontosságában, akkor gondolj arra, hogy a stratégiai célok megvalósításának az egyik alapfeltétele, hogy legyen erőd végrehajtani az azokhoz vezető lépéseket. Ha nincs erőd, mert nem fordítasz kellő időt és figyelmet, akkor hiába van szorgalmad, szakértelmed, motivációd, előbb utóbb lelassulsz, kiégsz.

Egyszerű, de hatásos: ne az íróasztalodnál, a számítógéped mellett ebédelj, kávézz! Hagyd ott a gépet, irodát, menj át a konyhába/ebédlőbe/étterembe, ülj át az étkezőasztalhoz, vagy sétálj ki az utcára a kezedben egy szendviccsel, és amíg eszel, fordítsd a figyelmed egy kicsit önmagad felé. Ha nehéz elszakadni gondolatban a megoldandó feladatoktól, akkor irányítsd figyelmed az ételre, amit eszel! Ne csak edd, hanem lásd a színét, a formáját, érezd az illatát. Tedd a tányér fölé a tenyered: milyen a hőmérséklete? Koncentrálj arra is, hogy milyen érzés belemeríteni a kanalat a levesbe, milyen elvágni a húst, ráharapni a ropogós salátára! Milyen ízeket érzel, hogyan változnak ezek az evés folyamán?

Ha hetente csak kétszer sikerül a 20 perces ebédidőt gondolatban távol tölteni a munkától, már sokat nyertél.

A munkahelyi ebédlőben sem csak a feladatokról lehet beszélgetni a kollégákkal. Figyelj oda arra, hogy hetente legalább háromszor legyen olyan ebédidőd, amikor tabutéma a munka, a munkahely, a főnök hisztije és az ügyfelek panaszai.

Összefoglalva tehát: ne csak a munkát tervezd be, hanem a magadra szánt időt is, és ne hagyd, hogy elsodorjon a forgószél!