BLOG

A kiégés előszobája – amikor a jóból is lehet túl sok

Kiéghet-e az, aki szereti a munkáját, örömmel és sikeresen végzi azt?

Több kliensemtől hallottam már a következő mondatokat: „Nagyon rosszul érzem magam mostanában: nehezen alszom el, éjjel gyakran csak forgolódom és sosem érzem magam kipihentnek, gyakran fáj a fejem, feszülnek az izmok a vállamban, a munkatársaim idegesítenek, a barátaimra nincs időm, képtelen vagyok a feladataim végére érni, és még sorolhatnám. Nem tudom mi ez? Valaki azt mondta, hogy lehet, hogy ez a kiégés miatt van.

De ez nem lehet kiégés, hiszen én sikeres vagyok és szeretem a munkám.

Hosszú évek óta foglalkozom mélyebben a burnouttal, és azt látom, hogy legtöbb kiégéses tünetekről panaszkodó kliensem korábban kifejezetten szerette a munkáját. Örömmel járt dolgozni, sok energiát fektetett a munkájába, és komoly sikereket ért el benne. Mi változott, hogy mostanra már szinte fáj reggel elindulnia, nincs semmi ami lelkesítené, minden és mindenki csak nyűg és bosszantja? Hogy változhat így meg egy feladat vagy munkahely?

A burnout szindróma kifejezést Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkalmazta először 1974-ben segítő szakmákban dolgozók munkával kapcsolatos attitűdjét vizsgálva. Egy egyszerű és mindennapos fizikai jelenségre, az égési reakcióra utal vele.

Képzeljük el, hogy mi kell égéshez?

Először is, valami éghető anyag, például papír, fa vagy szén. Aztán valamilyen eszköz, amivel lángra tudjuk lobbantani: gyufa, öngyújtó, egy szikra valahonnan. És a harmadik nagyon fontos dolog, az oxigén, ami táplálja az égést. Ha ez megvan, akkor jó eséllyel sikerül a tüzet belobbantani. Először csak apró lángocska, de aztán növekszik, terjed, és idővel az egész farakás lángolni kezd, meleget és fényt ad. Aztán lassan elkezd halványodni a fény, csökken a tűz ereje. Szép lassan, ahogy elég a tüzelőanyag, esetleg elfogy az oxigén, kialszik a láng és csak a hamu marad.

Mi kell tennünk, ha tovább akarjuk élvezni a tűz melegét? Rakni kell a tűzre, újra és újra. Biztosítani kell az égéshez szükséges oxigént. Táplálni kell a tüzet ahhoz, hogy ne aludjon el – ne égjen ki.

Ez a folyamat nagyon jól leírja a burnout szindróma kialakulását is. A bennünk levő, munkavégzéshez szükséges energia a tüzelőanyag, amit a munka iránti érdeklődés lobbant lángra. A munkavégzés öröme és a sikerek táplálják ezt a tüzet. De a bennünk levő energia fogy. Egyre kevesebb lesz, így egyre kevésbe tudja táplálni a tüzet. Pótolni kell, mert ha nem pótoljuk, csak egy marék hamu marad.

Ha nem figyelsz oda arra, hogy pótold azt az energiát, amit a munkád során elhasználsz, te is kiégsz!

Néhány ötlet, amit segíthet neked, ha úgy érzed, hogy közel állsz a kiégéshez:

  • Legyél reális önmagaddal szemben! Ne írj tíz nagy feladatot a teendőid listájára, ha tudod, hogy nincs rá mód, hogy 8 óra alatt… vagy akár 24 óra alatt elvégezd.
  • Csökkentsd a munkaterhelésed! Néha nem tudsz mindent egyedül megcsinálni! Ha segítséget kérsz a munkádhoz, az nagyban hozzájárulhat a mentális jólétedhez és egészségedhez. Bízz a munkatársaidban és ne félj az együttműködéstől! Delegálj több feladatot a beosztottjaidnak! Vagy egyszerűen csak csökkentsd a rád háruló feladatok mennyiségét, akárcsak úgy hogy például havonta néhányszor készételt rendelsz vacsorára.
  • Tanulj meg nemet mondani! Ha olyan ember vagy, aki mindenre igent mond, nagyobb a kiégés kockázata. Tanulj meg “nemet” mondani azokra az eseményekre, amelyek nem okoznak abszolút örömet. Nincs szükség arra, hogy energiát fektess olyan dolgokba, amelyek csak még több szorongást és stresszt okoznak neked!
Vissza a cikkekhez